Anime: Devil May Cry
Szereplők: Dante és Nero (később: Vergil, Trish, Lady és még pár mellékszereplő)
Figyelem!
Ez a Fanfiction szexuális tartalmakat, erőszakot, trágár beszédet tartalmaz.
Csak 18+ éven felüliek olvassák, vagy akiknek még nem látja az anyukája! ;)
(A cikk megírásából semmilyen hasznom nem származik!)
1. Fejezet
"Ezt nem hiszem el.. ez egyszerűen képtelen, hogy igaz legyen!.."
Nero a lába előtt rugdosott kavicsot figyelte a kora lemenő nap által hosszúra nyújtott árnyékában és ahogy utolérte, rögtön bele is rúgott újra.
-Franc! - ökle már a levegőben volt, dühe leplezetlen jeleként.
-Jólvan, ez az egyetlen esélyem. - kifújta maradék levegőjét is párolgó dühével, majd beletúrt rakoncátlan előreesett tincsei közé mielőtt fölnézett volna úticélja elkerülhetetlen végállomására, az ajtóra, amely most mégis elbizonytalanította. Megköszörülte a torkát és kopogás után azonnal be is lépett, elfelejtve válaszra várni, ám az iroda üres volt.
-Nyilván Danténak is akad elfoglaltsága - közben pedig becsukta maga mögött a hirtelenjében feltépett ajtót.
A Devil May Cry híres üzletkötő- és iroda helyisége jelentősen megváltozott Nero legutóbbi emlékei szerint. Mióta Trish rendszeresen benézett Dantéhoz amikor a közelben járt, és nem volt többé Pattie, az izgága kislány akit Morrison hozott magával mikor még élt.., azóta a helyiség tágasabbnak tűnt. Eltűntek az emberek kedvéért falra akasztott hangulat javítására szánt képek és fotók, a billiárd asztal egy szobával arrébb kapott új helyet, de a régi asztal két oldalán az egy-egy hosszú bőrkanapéval még mindig a régi hely emlékét idézte. Összevetve, rendezettebb, visszafogottabb, és kevésbé lakottnak látszott az épület - ennek részben Dante sűrű elfoglaltsága volt az oka.
Ahogy Nero végigjárta az új fogadócsarnokot végül felfedezte a régi íróasztalt, amely mögött Dante foglalt mindig lezserül helyett tucatnyi magazin és pizza társaságában, de most még ez is üresen-porosan árválkodott. Nero szemét lehunyva, sóhajtva ugrott föl az asztal sarkára, félig felülve, hogy hátrahajolva megnézhesse a képeket anélkül, hogy elmozdítaná őket, de azok keretei mind üresek voltak, üvegük betört, szilánkszélei vérről árulkodtak, mintha a közelmúlt egy véres összecsapasát örökítenék képek és szavak nélkül.
-Nem mondták még, hogy ez hivatlanság? - Nero annyira megijedt Dante fölé magasodó alakjától, hogy majdnem elvesztette az egyensúlyát, de a fölé magasodó Dante nem engedte fölülni őt.
Zavarát felcsattanó látszatbosszúsággal próbálta leplezni - Nem azt mondtad itt megtalállak? - Dante elhúzódott fölüle és a falnak fordulva kezdett lepakolni, Nero hirtelen megilletődve reakciójától, kissé szelídebben folytatta - A segítséged kell.
- És mit tudok én NEKED megadni? (amire tőlem ennyire vágysz) - megfordulva a fiatalabb szemébe nézve megvillantotta hideg, incselkedő, üzletre provokáló nézését, majd továbbra is farkasszemet nézve Neroval keresztezte lábait, karba tette két karját, és lapockájával a falnak dőlve jelezte, tágíthatatlanul válaszra vár, amaz gyorsan elkapta tekintetét és ölébe ejtett két kezét kezdte nézni, majd démonkarja látványától feldühödve, amely most céljára emlékeztette, válaszolt:
-Kidobott a rend! Új idők járnak és démonokra nincs szükség! Sőt mi több! A városban nem kívánatos lényként vagyunk nyilvántartva. .. Kyrie ott kellett maradjon! A.. Ő a Rend Oltalmazója. Az egyetlen Női .. - majd tekintetét Dantéra emelve szabadjára engedte sebzett lelke érzéseit, engedte had lássa meggyötört arcát, fájdalmas, fáradt szemeit, szomorú szája ívét, élettelen egész lényét, úgy válaszolt - Elvesztettem az egész eddigi életem. - fájdalmasan megrándulva komikus hangot erőltetett magára - Már senkisem élhet... már semmisem számít, amit tettél, tettem, tettünk... semmi. Már nincs semmim. Én.. - és itt elhallgatott, mert az idősebbik megmozdult, ellökve magát a faltól, elé lépve fejére tette kezét, csak hogy emlékeztesse "Kid" mivoltára, megvárta míg amaz a szemébe néz újra, majd megjelent egy leheletnyi ördögi mosoly a száján:
-akkor maradhatsz. - de már fel is egyenesedett mire hozzátette - csak ennyit kellett volna kérned. A többiről már tudok. - azzal kiment mielőtt Nero megköszönhette volna, habár még javában azt fontolgatta, hogy tudná ezt úgy kimondani, hogy a másik ne érezze felsőbbrendűnek magát tőle.
~
.... Felkelsz most azonnal vagy leszúrlak ezzel a szelet pizza-val! Egy-kettő-háá..! - Nero szeme azonnal felpattant ahogy megérezte emelkedni maga alatt a kanapét amin az éjszakát töltötte, és Dante vigyorgó képével találkozott, ahogy éppen elveszi kezét a bútoralkalmatosság háttámlájáról mielőtt az hatalmas rázkódással újra visszaállna a gravitáció által szabott helyzetébe.
- EZ MEG MIRE VOLT JÓ?
- Nem laksz még itt egy napja és máris takarítanod kell, nahát - felelte Dante vállat rántva felemelt kezeivel egy-egy szelet pizzát tartva, oda sem nézve, mégis tudta Nero, hogy ki nem hagyna egyetlen pillanatot sem, hogy kajánul vigyoroghasson helyzetén.
- Add azt ide! - azzal elmarta a felé közelebb eső pizza-szeletet.
- És ha nem adtam volna neked?! - most rajta volt a sor, hogy megkapja részét a két démon között húzódó csipkelődésből.
- Ehettél eleget - felelte Nero fejével az asztalon feltehetőleg helyet foglaló családi-pizzás doboz felé intve, miközben összehajtotta saját szeletét és fogai közé fogva újra elrendezte magán takarójául szolgáló kabátját, ám tagadhatatlanul megéhezett a pizza szájába tolakodó ízei miatt.
Dante máris az ölébe dobta a doboz pizza-t a megmaradt két másik szelettel - ha végeztél, dobd ki! - azzal becsapta maga mögött szobája ajtaját, ahova visszatért saját részével.
~
- Mi ütött belém?
Dante keresztbe tett lábbal, falnak vetett háttal bámult a szoba sötétjébe. Direkt nem húzta még el a függönyöket és nyitotta ki az ablakot. Így tudott csak tisztán gondolkodni. Ez a környezet volt számára az egyetlen, ami tisztán rávilágított a gondolataira, és nem hagyta a jelent, az időt, a világot befurakodni érzelem- és gondolat világába. Gondolatai kavargása közben saját maga reakcióit mérlegelte, hogy hol dühöt kavar benne, hol pedig kaján mosolyt csal az arcára egy-egy gondolata - ami után persze újra átkozódhat miatta.
- Azt mondtam neki maradhat, amikor tudtam, hogy ...
Fejét csóválva elképzelte ahogy a sötétben vele szemben ülő alak, akihez beszélt, megszívja cigarettáját, annak felparázsló vége megvillantja tulajdonosa haragos szemeit.
- Basszameg!!
Rájött, hogy gondolatai egy ördögi kört zárnak, amelynek végei most megoldhatatlanok és megkezdhetetlenek jelenlegi helyzete miatt, amelyen még nem tud sehogysem változtatni. Felállt, hátranyúlva fölsőjébe markolva áthúzta azt fején, pont olyan durván, ahogy érezte magát, majd kicsatolva nadrágja övét kilépett abból és a szoba végébe sétált, ahol távol lévő szeretője ruhái voltak egy szék háttámlájára helyezve, pontosan úgy, ahogyan ő hagyta őket mielőtt elment. Végigsimított az ismerős betört bőr felületén, a kemény bőröv mentén, és hamarosan egy szakadásba akadtak ujjai, mire meleg vággyal telin elmosolyodott annak történetétől, amikor is annyira elragadtatta magát, hogy letépte azt a másikról egyetlen elmaró rántással.